4. rész~ Majd idővel rá fogsz jönni mindenre.

Sziasztok!
Sajnálom, hogy csak most hozok új részt.
Viszont van egy jó hírem: több, mint valószínű, hogy lesz második évad! :)
Köszönöm a pipákat, komikat, feliratkozásokat, oldalmegjelenítéseket. Sokat jelentenek!:)♥


Értetlenül álltam a szobámban. Annyi kérdés kavargott a fejemben...
Mi történt Zaynel?
Miért viselkedett így?
Én tettem valami rosszat?
Rázuhantam az ágyamra, fejemet párnámba temettem és torkaszakadtamból ordítottam egyet.
- Valami baj van? Miért ment el Zayn? Olyan dühösnek látszott... - jött be a szobámba anya.
- Nem tudom - motyogtam a párnába.
- Összevesztetek?
- Nem.
- Akkor?! - nézett rám anya kétségbeesett tekintettel.
- Jajj, hagyjál már! Nem a te dolgod! - förmedtem anyára.
Először elborult a tekintete, összehúzta szemöldökeit, de nem szidott le. Tudta, hogy Zayn a gyengém. Megsimogatta karom, majd felállt ágyamról és kisétált a szobából.
Csak némán bámultam a plafont...
Kezembe vettem a fényképalbumot.
Remegő kézzel lapozgattam. Szememből egy könnycsepp csordult ki, majd még egy, és még egy.
Hiányoztak a régi szép idők, amikor még legjobb barátok voltunk.
Mi történt velünk?
Én rontottam el mindent?
Valószínű...
Nem kellet volna beleszeretnem Zaynbe. Ez rontott el mindent...
Talán észre vette, hogy többet érzek iránta, mint barátság, és inkább kerül, minthogy csalódást okozzon nekem.
Megértem, én is ezt tenném a helyébe.

Nagy gondolkodásomból  hangos telefoncsörgés zökkentett ki.
- Hallo?! - szóltam bele. Ismeretlen szám hívott.
- Szia Laruen, én vagyok, Doniya!
- Öhhm, szia - válaszoltam bizonytalanul. Nem igazán értettem, miért hívott.
- Figyi, tudom hogy nincs sok közöm hozzá, de mi történt? - kérdezte aggódva.
- Mikor történt micsoda? - kérdeztem vissza értetlenül.
- Mikor Zayn hazajött.... De várj, ezt nem telefonon kéne - suttogta- Tudnánk találkozni?
- Öhh, persze. Gyere át nyugodtan, ha az jó.
- Rendben, 5 perc és ott vagyok - bontotta a vonalat.
Mi?! Ez mi volt? - kérdeztem magamtól.
Miért akar beszélni velem Doniya?
Sose voltunk jóba, mivel jóval idősebb nálam. Kétlem, hogy csak bájcsevegni akar velem.
- Hello - lépett be Zayn nővére.
- Szia, ülj csak le - mutattam  magam mellé az ágyra.
- Gondolom fogalmad sincs miről akarok veled beszélni - nevetett fel.
- Hát, gondolom Zanyről...
- Eltaláltad. Tudtommal ma reggel nálad volt, ugye?
- Igen... - mondtam elcsukló hangon. Csuklóimra néztem. Még mindig lilán virítottak Zayn ujjainak nyomai.
- Mit csináltál?! - kérdezte csodálkozva Doniya.
- Óh, csak megütöttem magam - erőltettem egy mosolyt arcomra.
- Lauren, így nem tudod megütni magad. Ki bántott? - nézett mélyen a szemembe.
- Senki...
- Lauren, mond már el! Ez nem vicc, aki ezt tette, mást is csinálhatott veled! Bántott?
- Mi? Nem, dehogy!
- Csak a karod szorította meg? - kérdezte.
- Igen..
- De ki volt? Egy idegen?
- Mindegy - vágtam rá gyorsan.
- Lauren, ez tényleg nem vicc. Szeretném, ha megbíznál bennem. Kérlek, mondd el.
- Zayn... - suttogtam alig hallhatóan.
- A francba! - ugrott fel mellőlem Doniya.
- Mi az?! - kérdeztem értetlenkedve.
- Miután hazajött, idegesen felrohant a szobájába. Hallottam, ahogy a földhöz vág pár dolgot. Bekopogtam, de durván elküldött. Apánk próbált beszélni a fejével, de nem ért el semmit. Hiába kérdeztük, mi a baja, csak a falba verte kezét. Lilák lettek az ujjai...
Megdöbbenten néztem Doniya-ra.
- Eddig nem volt ilyen, soha.
- Nem, soha. Mi történt, mi alatt nálad volt?
Furcsálltam, hogy Doniya ennyire "kíváncsiskodik", de megértettem, hisz Zayn a testvére, és egyáltalán nem normális az, amit csinált.
Elmeséltem neki mindent. Szegény lány csak a homlokát fogta.
- Most hol van Zayn? - kérdeztem.
- Nem tudom. Elment.
- Jézusom, ha kárt tesz magába, én...
- Lauren, lehet egy kérdésem? - vágott a szavamba Doniya.
- P-P-Persze. - dadogtam. Valamiért nem tetszett ez a kérdés.
- Te szereted Zaynt?
- I-Igen.
- Mint barát?
- Igen... - suttogtam lesütött szemekkel.
- Csak, mint barát?
Nem válaszoltam, csak bámultam a földet.
- Tudom, hogy ő nem szeret viszont. Tudom, hogy csak barátként fog tekinteni rám életem végéig. És tudom, hogy ezzel rohadtul elcsesztem a barátságunkat.
- Mióta szereted? - kérdezte.
- 2-3 éve - sóhajtottam.
- Értem. Most már minden világos.
- Mi?! Mi világos? - néztem zavartan Doniya-ra.
- Majd idővel rá fogsz jönni mindenre. Ma este rá érsz?
- Mire?
- Vacsira, nálunk. Zaynel.
- Ki van csukva, hogy Zayn látni akarjon.
- Zaynt bízd rám. Te csak legyél nálunk 7re, oké?
- Hát, ha te mondod... - mondtam bizonytalanul.
Doniya szorosan megölelt, majd elment.
Szuper, ezzel se lettem előrébb.. - gondoltam magamba.
Sőt... Zayn miattam bántotta magát.. Szuper.
Ez az egész csak egyre bonyolultabb lesz...