7. rész ~ Többet jelent nekem, mint legjobb barát.

Zene

Furcsa érzés járta át testem. Zayn a biztonság érzetét nyújtotta.
Nem tudom elhinni, hogy egy nappal ezelőtt még rettegtem tőle.
Mintha egy teljesen más ember lenne.
Lassacskán sétáltunk hazafelé a szakadó esőben. Egyikünk sem szólt semmit, csak a földet bámultuk. Zayn karja derekamon pihent.
Legszívesebben rákérdeztem volna a tegnap történtekre, de nem mertem. Mindig akkor dühödött fel, mikor a múltat emlegettem.
A házunk elé értünk. Anyáék kocsija már az udvarban állt. Hál' Istennek itthon vannak.
Zayn megállt velem szemben, megfogta karjaimat jelezve, hogy maradjak. Már szólásra nyitotta ajkait, mikor én lehámoztam kezeit karjaimról. Nem szorított, mint múltkor. Nem birtokolni akart; csak annyit akart, hogy figyeljek Rá. De nekem semmi kedvem nem volt ilyen állapotban beszélni Vele, se végighallgatni Őt. Egyik felem azt mondta: Miért nem maradtál ott? Lehet hogy bocsánatot akart kérni! Viszont a másik énem észhez térített: Emlékezz arra, amit Jade mondott!
Levettem hátamról a csurom vizes pokrócot, majd egy rekedt 'Köszönöm' kíséretében átnyújtottam Zaynnek. Akkor láttam csak, hogy gyönyörű barna szemei könnyektől csillognak. Az enyémek szintén megteltek könnyekkel. Pár másodpercig némán néztünk egymás szemébe, míg végül Zayn egy fájdalmas sóhaj kíséretében beletúrt hajába, majd tarkóját kezdte vakargatni.
- Lauren, figyelj... - kezdett bele.
- Én most megyek. Majd... Majd beszélünk - mondtam ridegen, könnyeimmel küszködve.
Megnyomtam a csengőnket, s egy másodperc múlva már nyílt is a kapu.
Zayn váratlanul megfogta kezeimet, mire én hátrafordultam. Ott álltunk, kéz a kézben, szakadó esőben. Mind a ketten kezeinket bámultuk.
De eldöntöttem: nem akarok Zayntől semmit.
Egy könnycsepp gördült végig arcomon, s lassan elhúztam a kezem.
Zayn csalódottan nézett fel rám. Sarkon fordultam, s belibbentem a kapun. A ház ajtajából visszanézve láttam, hogy Zayn még mindig ott áll.
Megfordult a gondolat a fejemben, hogy mi lenne, ha esetleg most odafutnék hozzá és megölelném... Vajon újra olyan lenne minden, mint régen? De amilyen gyorsan jött ez a gondolat, olyan gyorsan is ment. Megráztam fejem, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Nekidőltem, s végigcsúsztam rajta, egészen az padlóig. Ott gubbasztottam, mint egy rakás szerencsétlenség, és csak sírtam, sírtam, és sírtam....

Doniya szemszöge

- Na, mi volt? - kérdeztem izgatottan Zayntől mikor belépett a lakásba. Arckifejezéséből ítélve, nem sok jóra számíthattam. Szemei vörösek voltak, arcán csalódottság tükröződött.
- Semmi - bökte ki ezt az egyetlen szót miközben cipőjét kötötte ki.
- Megtaláltad Lauren-t? Mesélj már!
- Megtaláltam, de nem volt semmi  - mondta elcsukló hangon, majd felviharzott a szobájába.
Basszus, mi történhetett?
Egy órával ezelőtt ment el Lauren-ért, aki itt állt az utcán, esőbe. Át akarta hívni filmezni, most meg hazajön egyedül...
Olyan volt.. mint aki sírt volna.
Áhhh, Zayn nem ilyen! Biztos nem sírt. 7 éves korában láttam utoljára sírni, amikor meghalt a hörcsögje.
De miért volt olyan elkeseredett? Ugye nem bántotta Laurent?!
Lehet, hogy túlságosan a szívemen viselem ezt az egészet, de Zayn mégis csak az öcsém...
Felcsoszogtam hát a szobájába, egy-egy bögre forró kakaóval.
- Tessék - nyomtam kezébe az egyiket, majd leültem mellé az ágyra.
- Ezzel akarod kicsalogatni belőlem az infókat? - nevetett fel Zayn.
- Jaj, ne csináld már. Mesélj! - kérleltem.
Zayn sóhajtott egyet, leült mellém, belekortyolt a gőzölgő kakójába, majd tömören kijelentette:
- Elutasított. Bármit csináltam, hátat fordított nekem. Hiába fogtam meg a kezét, elhúzódott. Fél tőlem - mondta maga elé meredve.
- De.. De hisz szeret! - csúszott ki a számon. Amint feleszméltem mit mondtam, azonnal szám elé kaptam. Zayn szemei egy pillanatra felcsillantak, majd rögtön visszatekintett a földre.
- Nem, az nem lehet - rázta meg fejét. - Nem érezted, milyen rideg volt.
- Zayn, adj neki egy kis időt. Fel kell dolgoznia a történteket - simítottam végig vállán, mire ő beismerően bólintott.
- De Te ugye nem félsz tőlem? Ugye tudod, hogy szándékosan nem bántanék senkit? - nézett rám barna bociszemeivel.
- Tudom - mosolyogtam rá bátorítóan, majd magamhoz húztam. - De... Lehet egy kérdésem?
- Persze.
- Zayn, ugye nem drogozol?
- Mi?! Dehogy! - háborodott fel.
- Jó, nyugi. Csak... néha olyan agresszív leszel - nyögtem ki nagy nehezen.
Hiába vagyok én az idősebb, alkatilag Zayn jóval nagyobb nálam, meg persze erősebb. Őszintén szólva, néha én is félek tőle.
Zayn nem szólt semmit, így én inkább magára hagytam.

Zayn szemszöge

Hátradőltem az ágyon; a gondolatok csak úgy keringtek a fejemben.
Hogyan tudnám jóvátenni a tegnapi napot? Nem tudom, mi ütött belém... Néha elvesztem a fejem, és gondolkodás nélkül cselekszem.
Ha... Ha elvinném Laurent bemutatni a fiúknak, mint a legjobb barátom... Talán érezné, hogy igenis fontos nekem.
Nem, ez nem jó... Többet jelent nekem, mint legjobb barát.
És amit Doniya mondott, hogy szeret...
De ha tényleg szeret, miért hagyott faképnél? Még mindig félne tőlem?
Igaza van Doniya-nak... Egyenlőre nem erőltetek semmit, ha érdeklem Laurent majd keres.


Késő este csengettek. Rajtam kívül senki nem volt otthon, én pedig épp zuhanyoztam. Gyorsan kikiáltottam egy 'Pillanat'-ot, csípőmre tekertem egy törölközőt, beletúrtam hajamba, majd kinyitottam az ajtót.
- Szia csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek, hogy úgy .... - állt velem szembe Lauren. Lesütött szemekkel hadarta el ezt a fél mondatot, miközben idegesen babrálta kezeit. Félbeszakítottam; felemeltem állát, majd megcsókoltam.
Hirtelen ötlet vezérelt... Muszáj volt megtennem, még akkor is, ha megint visszautasít.
Eltolni nem tolt el, de vissza sem csókolt. Meglepetten nézett rám nagy, barna szemeivel és hosszú, igéző pilláival.
- S-Sajnálom... - nyögtem ki elkeseredetten. Szegény, mit érezhet... A legjobb barátja letámadja...
Egyértelműen nem akar semmit, nem tudom mit kavart Doniya.
Kínosan éreztem magam. Egy sóhaj kíséretében megfordultam, s befelé indultam a házba. De épphogy megfordultam, Lauren megragadta karom.
Most én lepődtem meg.
Egyszercsak a pici lány lábujjhegyre állt, karjait nyakam köré fonta, majd megcsókolt.
Kezeimet derekára csúsztattam, majd szorosan magamhoz húztam.


Sziasztok!
Mint látjátok, igyekszem gyakrabban hozni a részeket. Remélem örültök neki ;)
Ez a rész meg hozzám képest egész hosszú lett. :D
Nos, kéréssel fordulok hozzátok.
Vagytok 26an rendszeresek, de ebből max 5 ember komizik, és max 15 pipálgat!
Ennyire nem tetszik, vagy..?
Szóval meg szeretnék kérni Minden Kedves Olvasót, hogy hagyjon egy kommentet, amiben leírja a bővebb véleményét. Ha negatív, akkor is!
Remélem nem nagy kérés. Sokat segítenétek vele! :)